A lélek járja át

Szerző: 6 hozzászólásKategória Beküldött versek
Nyomtatás0

Összes megtekintés: 697 

A lélek járja át

Álmokból kiszakadt
jelenben dalolnak
a holnap verejtékes szavai.
Bennük még a kétely halkan mormol…
életem suta sóhajai.
Volt hogy némán zenéltem,
vagy éppen fájt az emlékezés.
Falakat emeltem, ósdit kidobni féltem,
vagy terhessé vált a lelki semmittevés.
Csúcsokra vágytam, mélybe merültem,
hegyeknek ormán zászlóm széltől feszes.
Volt hogy mások útját bitoroltam
mert hittem, minden jó amit teszek.
Lassan jöttem rá, tud fájni a lélek
és nem baj ha olykor a test is beleremeg.
S ha arcomat a lét harcossá cserzi
tükörképem attól még emberi lehet.
Ma már hagyom megbékült lelkemnek
hogy elmémet átjárja fesztelen,
s szívszavak nyomán dallammá érjen
valamennyi evilági tettem.

Szála Gabriella

2012.

“A lélek járja át” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  3. Kedves Gabikám!

    Örülök, hogy újra olvashatok Tőled verset, s hogy ilyen gyönyörűséget hoztál…. ámulattal olvastalak.

    Köszönöm az élményt
    ölellek sok szeretettel: BogIcu;)

  5. [color=#006633]Kedves Gabi!
    Olyan ez a versed, mint egy számadás… aztán, mint ki nyugvópontra lelt, optimistán szárnyalsz tovább, tovább… Nagyon szép!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  6. Kedve Gabi !
    Mint egy szimfónia, a zenekar hangszerelve s ["Szál / l / a dallam "] az egész versből, nem kell
    hozzá karmester.
    Szeretettel gratulálok, puszi Zsófi .

Szólj hozzá!