Lelkem lantjának álma

Összes megtekintés: 1,159 

Lelkem lantjának álma

„Még egyszer meghajolni késztet
A lelkem régi, színes álma,”
Hajnalfényben látom arcképed,
Mintha az, kék madárral szállna.

Lepke módra száll éji csöndben
Néma ködben, a szemem könnyben.
Titkon tűnő, csaló a fénye.
Árnya szunnyadó, perzsel tüze.

Esténként a képzelet rezzen
Csalóka emlékre ébredtem.
Elröptette sok, szép örömét.
Nincs dal, szerelem, csak öregség!

Ifjúság elszállt, mint a lepkék!
Lelkem lantjának dala: emlék!

Szabó Kila Margit

“Lelkem lantjának álma” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Margit!

    "Emlékek, villanás,
    Már is futott.
    Kinyújtott markodba,
    Mi jutott.
    Elszalajtott lehetőség?
    Vagy kincsek?
    Mind, mind
    Ma már csak emlékek."

    Szeretettel: Jártó Róza

  2. [color=#006633]Kedves Margit!
    Ezek az emlékek lesznek, öreg napjainkban életünk legdrágább kincsei. Nagyon szép a versed!
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!