Utolsó szó

Megosztás
 | Nyomtatás | 12 hozzászólás | 1366 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:


Utolsó szó

Csillagfényt szitál az este. Hiába
szeretném, az álom elkerül, nem jön.
Rám telepszik a magány, s folyik földön,
s rajtam, mint sáros víz – fogva igába –

hömpölygő érzelem. S én esdekelve
kérem az Istent; adjon erőt nékem!
Hallgassa meg szent imám, könyörgésem,
s repítse hozzád messze idegenbe

tűz vágyamat, mely nem csitul soha már.
Meddig tűr vajh’ még e fájdalmas gyönyör?
Mondd, mikor lesz vége, vagy hol a határ?

Szívem bánata elemészt, meggyötör,
– remény szárnyán szököm – hited újra vár –
s utolsó szavad egy könnyet letöröl.

H. Gábor Erzsébet

“Utolsó szó” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  4. Kedves Zsike!

    Nem lehet könnyű megadott néhány szóból ilyen verset megírni. De Neked ez semmiség, a kisujjadból kirázod;)

    Szeretem a fájdalmas verseket, így ez is nagyon tetszett:)

    Csak gratulálni tudok sok szeretettel: Icu

  5. Kedves Zsófi!
    Kedves Rózsa!
    Kedves Rózsa!
    Kedves Ica!
    Kedves Belle!
    Kedves Éva!
    Kedves Iduska!

    Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a versemet is, nagy szeretettel fogadtalak Benneteket.
    Zsike:P:P:P:P:P:P:P

    Kedves Iduskám!

    A vers, egy feladat volt, ahol tíz, megadott szó felhasználásával kellett verset írni. Ez ugyancsak meghatározza a témát, és behatárolja a mondanivalót. Ezért "ilyen" a vers. Én imádom az ilyen feladatokat, mindig kihívásnak, és egyben, jóízű játéknak tekintem.:P
    Szeretettel:Zsike:P

  6. [color=#006633]Nagyon szép szonett, kedves Zsike!
    Kicsit meg vagyok döbbenve, ilyen fájdalmas szép verset talán még nem is olvastam Tőled.
    Nagyon, nagyon tetszett!
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!