Ködruhában áll az őszi Balaton!

Ködruhában áll az őszi Balaton!

Ködruhában áll az őszi Balaton!
Csapkodó hulláma
ölelkezik a gyors habokon.
Langyos napsugár játszik a tó vízén.
Sejtelmes viaszfény
bolyong a nyugalom szigetén.

Bárány felhők tornyosulnak az égen.
Szótlan, bús alak ballag
elmerengve a tó szélen.
Eltűnődik egy szép, nyári románcon.
Emléke, csalókán táncol
tűzláng, magány, homályon.

Most üresen tátong a pad, a sétány.
Némán őrzi titkát.
Itt ölelte meg azt a kislányt!
Ki tudja, hogy hol van már Ő nyár óta?
Gondol-e rá, vagy
elvitte az őszi szél, azóta?

Most langy szél simogat üres padokat.
Kopasz fa ága egy
árva, bús, kismadarat ringat.
Leülők én is, ahol veled ültünk.
Holdas nyári este
egymásnak itt, hűséget esküdtünk.

Szabó Kila Margit

“Ködruhában áll az őszi Balaton!” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Margit!
    Nemcsak a szép őszi Balatont, hanem egy nagyon szép emberi érzést örökítettél meg.
    Gratulálok szép versedhez!
    Sok szeretettel: Titanil

  2. [i]Kedves Margit!

    Csodálatosan szép vers, gratulálok!

    Szeretettel: Rózsa[/i]

  3. [color=#006633]Egyetértek az előttem szólókkal.

    Valóban nagyon szép ez a versed, kedves Margit!

    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!