“Felszáradtak…” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  4. Kedves Gabikám!

    Pillanatnyi érzés íratta veled e csodás verset, lám, néhány sorba is bele lehet sűríteni lélekből fakadó gondolatokat.
    Nagyon tetszett, szívből gratulálok: BogIcu:)

  5. Kedves Gabi !
    Nekem úgy tűnik a pillanat tört részét úgy sikerült meg
    meglebbentened előttünk , mint ahogyan a pillangó
    a szárnyát meglebbenti és tovaszál/ l/ , a magasba
    röpítve érzéseinket.
    Szeretettel gratulálok, Zsófi

  6. Kedves Viola!

    Semmi ok bocsánatot kérni! Tényleg köszönöm hogy figyelsz rám és elmondod a véleményedet!!! Ezért van ez az oldal, hogy gondolatainkat megosszuk egymással

    További szép napot!

    Gabi

  7. Megnyugtattál KEDVES GABI!
    Bocsáss meg, később kapcsoltam, hogy Te, sok páciens gondjával, bajával foglalkozol, ezért, és így érthetőek a verseid.
    Hála Istennek, úgy vagy, ahogy látszik, boldog, kiegyensúlyozott állapotban. Kívánom, hogy így maradjon.
    Szeretettel: Viola

  8. Kedves Viola!

    Régen éreztem magam ilyen jól mint most! Őszintén mondom!
    Felkavaró érzésekről írok, amik nem mindig az enyémek, vagy éppen nem aktuálisak. Más emberek sorsa, saját megtapasztalás, egy másik vers, egy film, bármi adhatja az alaphangulatot. Én megragadok egyet, és engedem hogy sodorjon. Ez a vers is így született.
    Sírni is szeretek, szerintem nagy megkönnyebbülést hoz, és sokszor örömömben vagy meghatottságomban is megteszem.
    Köszönöm hogy figyelsz rám.

    Szeretettel, Gabi

  10. Kedves Gabi!
    Ismét elgondolkoztattál verseddel, amely nagyon tetszik, de valahogy, én nem tudom összeegyeztetni a sugárzó, harmonikus megjelenéseddel.
    Láttalak a Fészbukon is gyönyörű családoddal, jó Rátok nézni. Nem értem a lelki önmarcangolásokat. Máris eszembe jut, hogyha én fellépek, rólam sem hinnék, hiszik el a nagy lelki bánatomat. Akkor tovább, nincs mit magyarázni. Gratulálok.

    Szeretettel kívánom, hogy ne legyenek soha, könnyeid: Viola

  13. Kedves Éva!
    Köszönöm! Talán a kor teszi, nem tudom.
    Az elfogadást tanulom: "Ma már hagyom megbékült lelkemnek hogy elmémet átjárja fesztelen, s szívszavak nyomán dallammá érjen valamennyi evilági tettem."
    Szeretettel, Gabi

Szólj hozzá!