Zárt ajtók mögött

Zárt ajtók mögött

Betonfalban zuhog
a zajos világ,
bezárt ajtók mögött
sorstragédiák.
Sajgó égen villám
pengeti ostorát.
A félelem begyűrűzött
Rongy az ablakon
lengeti a halál.
Levegőben szmog,
porban virít a gyom.
Zárt ajtók mögött
panasz nyög,
s fájdalom köröz,
hogy a szív meghasadjon
ott benn a boncasztalon.

Tóth Jánosné sz. Földesi Ilona

“Zárt ajtók mögött” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Nagyon szépen fogalmaztad meg a kegyetlen életet és annak elmúlását.
    Szépek a hasonlataid!
    Hidd el nem csak a vidám versek kellenek.
    Lelkivilágunktól függő,vagy független
    / kinél hogyan / jönnek a sorok s észre sem vesszük,kész a vers. Gratulálok:Éva

  2. Kedves Ida!
    Évek óta egyre többet foglalkoztat, hogy mi zajlik sok családban, vagy egyedül élőknél. Nem csak a halál pillanata, Ebben a Rongy életben, a bizonytalanság és nem sorolom. Visszatérve a vers felírásánál hiányzik egy-két pont, vessző, majd pótolom.A rongyot igazán most érzem nagybetűsnek. Szeretettel: Ica

  3. [color=#006633]Kedves Ica!
    Kemény és fájdalmas szavak, keserű hangulatot sugall versed… Szeretem a fájdalmas verseket, ez egy kicsit letaglózott, de már olvasom mi késztetett e vers megírására, így már jobban értem… sőt, megértem, sajnos vannak ilyen helyzetek. Fájdalmas, de jó a versed, nagyon.
    Mondjuk, azt nem értem a "Rongy" miért nagybetű, valamit kihangsúlyozni akartál, vagy véletlen elütés…
    annyira nem zavaró, csak megemlítettem.
    Szeretettel
    Ida

    (Ica, válaszoltam Neked az üdvözlésedre, bocs, csak most bukkantam rá!)[/color]

  4. [i]Kedves Ica!

    Zajos világ és halál érzékletes párhuzama a versed.
    Gratulálok!

    Szeretettel: Rózsa[/i]

  5. Köszönöm kedves Viola, hogy itt jártál.
    Szomorú látogatásom egy haldoklónál íratta velem ezt a verset. Nem is most volt, de mindig foglalkoztatott, hogy ilyen esetben mi történik a bezárt ajtók mögött.
    Most szakadt fel belőlem.
    Szeretettel: Ica

  6. Kedves Ilona!
    Ez bizony így van, ahogy rímbe szedted. De azért reménykedjünk, nem nyugodhatunk bele, mert az élet, élni akar.
    Szeretettel: Viola

Szólj hozzá!