Menetelnek
Angyalok kísérnek lelkeket a földre,
Átadják szülőknek, fejlődő, jövőre,
Erők halmazával, győző hódítással,
Reménnyel, örömmel, tavasz-virágzással.
Tánccal, vidámsággal, kezdik az életet,
Biztos akarással, ostromolnak eget,
Idő múlásával, csitul minden jó kedv,
Kudarc, békétlenség, irány, tévútra megy.
Elmúlnak a nyarak, őszben menetelnek,
Vontatott járással, terheket cipelnek,
Van, ki sorból kilép, vissza-visszatekint,
Lassulna, megállna, de a többség, legyint.
Van, ki maga döntött, meggondolatlanul,
Megbánta már későn, hogy maga ellen nyúlt,
Nagyrészt korosabbak, akik együtt mennek,
Csecsemők, gyerekek, többivel vegyülnek.
Összevissza vannak, öregek és ifjak,
Akik hittel éltek, és elkárhozottak,
Ha nem is szívesen, mennek akadozva,
Háborús tömegek, szélvészként, száguldva.
Hogy ki lesz a soros, ki az élenjáró?
Ily nagy kavargásban, nincs jövőbe látó!
Egy biztos, haladnak, mennek a cél felé,
Fénylő angyalsereg, jön a menet elé.
Budapest, 2012. november 27.
Farkas Viola
Kedves Lexi, Bogicu, Ida és Katalin.
Köszönöm, hogy nálam jártatok és hozzászóltatok.
Szeretettel gondolok Rátok: Viola
[color=#006633]Drága Viola!
Szép a versed, mint mindig, és a meglátásaid is bölcsek… Nem tudhatjuk ki, mikor kerül sorra…
Szeretettel
Ida[/color]
Kedves Violám!
Gyönyörű és fájdalmas a versed, nagyon tetszett.
Hogy ki lesz a soros? Nem tudjuk előre, talán jobb is így,
amíg lehet, addig kell minden percünket széppé tenni.
Ölellek sok szeretettel: BogIcu
Édes Violám!!! csodás mint mindig…gratulálok .Csak jöjjön az az angyal sereg ha itt az idő.Lexi