Rossz érzéssel


Rossz érzéssel

Rossz érzéssel álmodom,
szennyest lenget a szél.
Sóhajtól duzzad
a nappali sötét.
Feketében, túl a léten
ütközöm, légüres térben
fájón, s vonz a telihold,
az idő múlása gyors,
hiába utazom ólomszárnyakon,
kiejtek kezemből néhány csillagot.
Lakatos, orvos, ápoló,
a munkanélküli tudós,
ködbe bújó, elfogyó magyar.
A rossz érzés könnyekre fakaszt.

Tóth Jánosné

“Rossz érzéssel” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Icu és Évi!

    Megköszönöm, hogy nálam jártatok. Nem voltam pár napig, majd bepótolom a versek olvasását. 🙂
    Szeretettel: Ica

  2. Kedves Ida

    Köszönöm, hogy értékelted a versemhez. Nagyon örültem. Nem voltam három napig itthon. 🙂
    Szeretettel: Ica

  3. [color=#006633]Szép gondolatsor, kedves Ica!
    Valóban, van min sírnunk…
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!