Rossz érzéssel


Rossz érzéssel

Rossz érzéssel álmodom,
szennyest lenget a szél.
Sóhajtól duzzad
a nappali sötét.
Feketében, túl a léten
ütközöm, légüres térben
fájón, s vonz a telihold,
az idő múlása gyors,
hiába utazom ólomszárnyakon,
kiejtek kezemből néhány csillagot.
Lakatos, orvos, ápoló,
a munkanélküli tudós,
ködbe bújó, elfogyó magyar.
A rossz érzés könnyekre fakaszt.

Tóth Jánosné

“Rossz érzéssel” bejegyzéshez 9 hozzászólás

Szólj hozzá!