Jó lenne majd egyszer

Jó lenne majd egyszer

Jó lenne majd egyszer magamból kiírni
mindent mi keserű, mindent mi közöny,
és ilyenkor ősszel a pincében sírni,
csak úgy, mert jólesik az őszben a könny.

Jó lenne majd egyszer elfeledni téged
és nem tudni azt, hogy szívem megszakadt,
hogy ne háborgasson búcsúzó emléked,
és terheletlen szívvel várni a tavaszt.

Jólenne egyszer, mint gyermekkori nyáron
önfeledt játékot játszani a földön,
enyémnek érezni, s ballagni e tájon,
dolgozni, haladni a szorgos alföldön…

Jó lenne majd egyszer odaérni végre,
ahol ti is vártok már sok jóbarát,
békében, esőt várva nézni fel az égre,
hol ember a termésre üríti poharát.

Jó lenne majd egyszer kiírni magamból
minden fájó szépet, mit adott az élet,
s mint régi öregek koccintani jó bort,
bölcsen látni utat, s bölcsen várni véget…

Szers András

“Jó lenne majd egyszer” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [color=#006633]

    "Jó lenne majd egyszer kiírni magamból
    minden fájó szépet, mit adott az élet,…"

    De hiszen azt teszed, András, méghozzá nagyon szépen, hogy a szívig hatol…

    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!