Mikor lehull már a falevél

Megosztás Nyomtatás 1358 megtekintés 15 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Mikor lehull már a falevél

Mikor lehull már a falevél,
ágak közt szabadon jár a szél.
Nem hallatszik madárcsicsergés,
küszöbön áll, kopogtat a tél.

Emberi szív ekkor mit remél,
hallgatva a természet csendjét?
Benne ezer titkot súg a szél,
nyitott szív érti üzenetét.

Melyet felhőkön át küld az ég,
lélek szava minden rezdülés.
Hirdeti Advent reménységét,
Karácsony boldog örömhírét.

Schvalm Rózsa

(2010-11-10)

“Mikor lehull már a falevél” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Addig,addig kopogtatott,míg megjött igazán a tél!
    Szép versedhez gratulálok!
    Szeretettel:Margit

  2. [i]Drága Zsuzsám!

    Köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem.

    Szeretettel: Rózsa[/i]

  4. Drága Rózsám!
    Szívből köszönöm, hogy olvashattam lélektámaszként szolgáló szépséges soraidat. Szeretettel gratulálok: Zsuzsa

  7. Kedves Belle!

    Köszönöm, hogy tetszik a versem.

    Szeretettel: Rózsa[i][/i]

  9. [i]Kedves Dorottya Dora!

    Köszönöm kedves véleményedet.

    Szeretettel. Rózsa[/i]

  10. [i]Kedves Ida!

    Nagyon köszönöm, kogy tetszett a versem.

    Szeretettel: Rózsa[/i]

  11. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Nagyon megérintett gyönyörű versed.

    Szeretettel
    Ida[/color]

  12. [i]Drága Icu!

    Köszönöm kedves véleményed és gratulációd.

    Sok szeretettel: Rózsa[/i]

  13. Kedves Rózsa!

    "Melyet felhőkön át küld az ég,
    lélek szava minden rezdülés,
    hirdeti Advent reménységét,
    Karácsony boldog örömhírét…"

    Gyönyörű!!
    Gratulálok Rózsám sok szeretettel: Icu

  14. [i]Kedves Lexirózsa

    Köszönöm, hogy tetszik a versem.

    Szeretettel: Rózsa[/i]

Szólj hozzá!