Ködbe veszve

Megosztás
 | Nyomtatás | 16 hozzászólás | 1579 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Ködbe veszve

Sűrűn szitál a köd, elvarázsolt a táj,
a függönyt félrehúzom – odaát mi fáj?
Gomolyog a pára, a legelőn juhnyáj,
bundájába bújva megy a juhászbojtár,
élükön iázva baktat egy bölcs szamár,
a puli is ott kószál, de ő csak kontár.
A háttérben sejlik egy régi-régi vár,
előtte haptákban áll egy öreg lakáj.
Megigézve nézem, mily elragadó táj,
a ködös útvesztőben oda lett a nyár.
Pár nap múlva decembert mutat a naptár,
köd-gomoly képekben kopogtat a halál.

2012. november

Kőműves Ida

“Ködbe veszve” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. [color=#006633]Kedves Margit!
    Dehogyis haragszom, miért tenném?
    Valahogy a halál is belekívánkozik versembe. Hisz minden rejtelmes, sejtelmes, s a halál is az számunkra,
    mégis természetes… jön, ha kívánjuk, ha nem!
    Köszönöm, hogy olvastad a versem.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  2. Kedves Ida!
    Minden sorát élvezettel olvastam versednek!
    Kár,hogy az utolsó sor szomorú.
    "kopogtat a halál."——mondjuk—kopog az új év már. —–inkább ilyen félét írj a végére. Úgy -e nem haragszol?
    Szeretettel:Margit

  3. [color=#006633]Kedves Katalin!
    Nagyon jól érzékelted, amit a köd mögé rejtettem…
    Köszönöm kedves látogatásod, nagyon örültem Neked.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  4. [color=#006633]Drága Zsuzsa!
    Örülök, hogy itt talállak.
    A köd már csak ilyen, sejtelmes, rejtelmes… s valahogy a halál is mindig ködbe burkolózva érkezik… s érkezik, ha akarjuk, ha nem. Szeretem a fájdalmas és a humoros verseket. Mivel humorban nem vagyok jó, így túlnyomórészt a fájdalom lappang a verseimben…
    Köszönöm szépen, hogy olvastál.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  6. Drága Idám!
    Szíven ütöttek soraid. De nem súgta meg a bölcs szamár, hogy nem kopog a halál? Rossz szellem költözött ködödbe, hessentsd el kérlek könyörögve! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa

  7. [color=#006633]Kedves Clarisz!
    Kedves Zsike!
    Kedves Róza!

    Köszönöm kedves látogatásotokat és köszönöm, hogy olvastatok!

    Szeretettel
    Ida[/color]

  11. [color=#006633]Kedves Icukám!

    Annak nagyon örülök, hogy nálad zárt ajtókra talál… Nagyon ötletesen folytattad a verset.
    Látom, Te is azt szereted, ami fáj… Köszönöm!

    Sok szeretettel
    Ida[/color]

  13. [color=#006633]Kedves Lexi!
    Csak hadd kopogjon, ha eljön az idő… Úgyis elkerülhetetlen. Örülök, hogy tetszett a versem.
    Köszönöm, hogy olvastad.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  14. Drága Idám!

    Ez ütött, fájt…. gyönyörűséges!
    Köd-gomoly képekben kopogtat a halál,
    bárhogy akarja, nálam zárt ajtókra talál:P

    Szívből gratulálok csodás soraidhoz
    ölellek sok szeretettel: Icu

  15. [i]Kedves Ida!

    "Gomolyog a pára, a legelőn juhnyáj,
    bundájába bújva megy a juhászbojtár,
    élükön iázva baktat egy bölcs szamár,
    a puli is ott kószál, de ő csak kontár. "…..Nagyon kedves sorok.
    Bizony oda lett a nyár, de tavasz jön a tél után.
    Gratulálok!

    Szeretettel: Rózsa[/i]

Szólj hozzá!