Mesél a szél…

Mesél a szél…

Messzi tájról fúj a szél,
havasokról jéghegyekről.
Tengerekről is mesél.
medvékről és emberekről.

Kik ott élnek valahol,
őszt nem tudva nem ismerve,
Jéggé fagyott hóhalmon,
életüket így szeretve.

Téli szél havat hordja.
Hófehér lesz az avar,
a zöld fenyő sipkát húz majd,
Hogyha jő a hóvihar

Kis emberek,kemény hideg,
nagy pelyhekben hull a hó.
Oda haza vár a meleg,
s talán már a télapó.

Anyu apu ajtót nyitja,
futás gyorsan befelé.
Le a kabát le a csizma,
kályha ontja melegét.

Mosdás fürdés vacsora,
Majd futás az ágyikó
Esti puszi az arcokra,
S jön az álom kismanó

Kinn az utcán fúj a szél,
a fenyőt jól megrázza
Megint mond egy új mesét
de az már a nyárt formázza.

Alexa Gyuláné