Hideg tél

Megosztás Nyomtatás 1136 megtekintés 14 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Hideg tél

Hideg a tél, tombol, zúg a szél,
fagy nyújtózik, jeges ölelés.
Didergőn reszket a lét benne,
fényt remél bódult révületben.

A lélek is borzong, didereg
magába zárva, reménytelen.
Egy mosoly, jó szó idejében,
betölti az űrt melegséggel.

Olvad a jég, éled a remény,
ha felé nyúl láthatatlan kéz.
Merre tovább, kiutat mutat;
ó hagyd magad mögött a múltat!

Indulj egy szebb, jobb jövő felé,
hol szeretet vár és melegség!
Hol “egy darab ég a csönd fölött”
nyílik, s árad rád a fényözön.

Schvalm Rózsa

(2012-12-05)

“Hideg tél” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Mint minden versed, ez is gyönyörű!
    Egy jó szó, egy mosoly idejében – csodákra képes.
    Szeretem,hogy minden versedben megcsillan a remény.

    Szívből gratulálok sok szeretettel: Icu

  6. Kedves Ica!
    Köszönöm, hogy olvastad és tetszett a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  7. Kedves Fecó!
    Köszönöm, hogy olvastad versemet és köszönöm kedves hozzászólásodat. Rózsa

  9. Kedves Róza!
    Őszintén örülök, hogy tetszik a versem, köszönöm.
    Szeretettel: Rózsa

  10. Kedves Ida!
    Kedves szavaidat köszönöm. Őszintén örülök, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  11. Kedves Rózsa!
    Megborzongtam olvasva szép soraidat. Mennyien hagynánk magunk mögött múltunknak legalább egy részét!
    Szeretettel: Jártó Róza

  12. Érzelmi vers.Ha hideg van,fázik a lélek. Szeretetlen. Beburkolózott. Melegít a "benti" kályha. És keresztneved szépsége: nyárvég. Köszönöm a verset.

  13. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Nagyon szép téli képek… s a végén az a fényözön… igen,az is eljön, reméljük! Szép a versed, nagyon!
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!