Halk vonó

Összes megtekintés: 1,397 


Halk vonó

Fárad a dal, a mélyben kutat
a kusza, csapzott gondolat,
mint a búvár, mélyből hozza
a rég elsüllyesztett roncsokat.
Homályos tükörből tarka képek
topognak a jelen szilánkjain.
Mindent átjár a múlt az árny.
A süketnéma szerenád,
szomorú dísz a halk vonóban,
nincs már hegedű a tokban.
Kúszik az árny a pipacs szép fején,
hiába őrzöm, ez már csak emlék.

Tóth Jánosné

“Halk vonó” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Az előzőekhöz. Hátrányból előny:
    Az alfahím (Hegedűs Puci) története..

    Lusta vagyok és trehány,
    Gyáva vagyok és puhány.
    Nem vagyok egy alfahím,
    Ez köztudott ma már.

    A harcot messze kerülöm,
    A versenyt szívből gyűlölöm.
    Én még sosem pofozkodtam,
    Nincs agresszív dühöm.

    A lányok álma egy vitéz,
    Ki izmos, okos és merész,
    Ráadásul gazdag is
    És mindig szexrekész.

    Vonzott mindig a magány,
    Nem voltam sose vagány,
    Megelőztek, leköröztek,
    Kudarc volt, de hány!

    Szaladt, rohant az idő,
    Értelmelen a jövő.
    Azt gondoltam, így marad,
    Sosem leszek már nyerő.

    A túlélés is egy remény,
    A passzivitás egy erény,
    Legalábbis ha nincs más,
    Ha nem vagy kőkemény.

    Egyszer azt mondtam:
    Elég, a tüzem lassanként elég.
    Hol vannak az alfahímek?
    Kell egy kis nyereség.

    Zászlórudamon lobog
    A jel, hogy harcrakész vagyok.
    Nosza, rajta alfahímek,
    Én küzdeni akarok.

    Mint Toldi egykor az utat,
    Rúddal mutattam utat.
    Nem jöttek az alfahímek,
    S a hárem rám maradt.

    A trónon ülve nevetek,
    Egy nótát énekelgetek,
    Enyém minden alfanőstény,
    Most vitézkedhetek.

    Furcsa dolog az egész,
    Versenyez, aki merész.
    Van, ki a versenyt csak nézi,
    Célja nem a pénz.

    Adják, kapják a sebet,
    Serleget és a címeket.
    Egymást szépen kinyírják
    S én énekelgetek hogy:

    Gyáva vagyok és puhány,
    Lusta vagyok és trehány,
    De azt mondják, hogy így szeret
    A sok alfalány.

    Megmarad puskaporom,
    Harcra nem pazarolom.
    Melegítem a szíveket
    S éneklem dalom hogy:

    Bátor vagyok és serény
    A szerelem területén
    És ha egyszer kifáradok,
    Jön egy új legény

    Aki gyáva lesz és puhány,
    Lusta lesz majd és trehány,
    De vesztesként is győztes lesz,
    Mert ez nekünk már kijár.

    Budapest 2014. 02.05.

  2. Halk vonó, Kacag a március , Csapongás: Kedves Ilona ( Ica)! Hát ez bizony költészet! szép , egyéni nyelvezet,tiszta , követhető és őszinte. Bőségszarudból szép sorban csemegézek. A nevemet örököltem, végül is megtanított a fonákra is . Gratulálok! Zsuzsa Mihály

  3. [color=#006633]Kedves Ica!
    Fárad a dal, s egyszer csak eliramlik az élet. Ezt érzem ki versedből, hogy egyszer csak rádöbbenünk, hogy úgy elszállt, hogy észre sem vettük.
    Szép soraid szívig hatolnak.
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!