Az első hó öröme

Az első hó öröme

Reggelre puha kristályos fehér lepel
borította be mindenütt az udvarokat.
Befedte, megtörte az ősz szürkeségét.
Új köntösbe öltöztek a fák és a bokrok.

Hull a hó most is, valahol dunyha szakadt.
Lehet élvezni a hópelyhek boldog táncát.
Kedvem lenne nekem is közéjük állni
Önfeledten ,szabadon szálldogálni.

Egy hópehely nyomban az orromra ült.
Hamar nyoma is veszett. Csak volt.
Hisz a meleg a hó veszélyes ellensége.
Nem tűnt el ő valójában, csak átváltozott.

A kutyám élvezte. Belehemperegett.
A kis cicám megállt, hátát összehúzta.
Farkas szemet nézett az ismeretlennel.
Szokatlan volt neki ez a varázslat.

Az unokák is a megszokatlannál
korábban és gyorsabban ébredeztek
Vidám , harsogásuk törték a csendet.
Hó hó. Már szőtték a hétvégi tervet.

A fekete rigóim is fáztak, dideregtek.
Gondoltak egyet, az ablakomba szálltak.
A kandallóból kiáradó melegbe lubickoltak
Néha néha nekem is vidáman bekopogtak.

Milyen jó a mostani jóságos Télapónak
Nem kell neki gyalogosan útra kelni.
Előveheti a rénszarvas vontatta szánt
Telerakja ablakukban a pici cipőcskéket

Révész Jánosné – Clarisz

“Az első hó öröme” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. KEDVES alfonzina nálunk a legkisebb unoka is tudja, hogy valójában nincs. Mi felnőttek is szeretünk beleképzelni magunkat a mesék, legendák világában Nincs különbség, Viszont ha hó van mi Télapóról beszélünk, ha nincs akkor Mikulásról. A Mikulásnak egy kicsit egyházi illata van:) A télapó jobban beleillik a jóságos manók, tündérek birodalmába:):)

Szólj hozzá!