Selymes szárnyát rám borítja
szelíden a fény, mint az esti szél,
árnyékkal elvegyülni kész.
Harangszóval a felhőkre evez
az áldott megfáradt áhítat,
velük a béke zeng, zenél.
Minden gondolatom kínban született
Homlokom mögött, zajlik, tombol
az áradó érzelem,
s egy gyáván reszkető mosoly.
Esti csendben alázatra
szelídül a büszkeség.
Csöndes árkot mos arcomra
a fénytelen szürkeség.
Tóth Jánosné
Kedves soraidnak Judit, nagyon örültem.
Szeretettel: Ica
Kedves Margitka!
Köszönöm az olvasást.
szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica!
Próbáltam elképzelni, amit leírtál. Talán sikerült is. Eközben ellazultam, kellemes érzés vett rajtam erőt, ebben az esti csendben.
Nagyon tetszett!
Judit
Kedves Ica!
Szép versedet örömmel olvastam!
Szeretettel:Margit
Rózsám, szeretettel láttalak. 🙂 Ica
Kedves Ida!
Mindig örülök, ha itt vagy. Köszönöm. 🙂 Ica
Kedves Icuskám!! nagyon szép a versed…Gratulálok..Lexirózsa
[color=#006633]Kedves Ica!
Szép, elmélyült gondolatok így esti csendben…
Szeretettel
Ida[/color]
Örülök :), hogy tetszik kedves alfonzina, köszönöm: Ica
Tetszik, így nappali csendben is.
Nincs oka gyáván reszketni a mosolyodnak! 🙂
Megtisztelő soraidat kedves Zsuzsa, köszönöm.
Örültem, hogy itt voltál. 🙂
Szeretettel: Ica
Köszönöm kedves Rózsám, hogy olvastad a versem.
Szeretettel láttalak: Ica
"Selymes szárnyát rám borítja
szelíden a fény, mint az esti szél,…"
Drága Icám! Gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Kedves Ica!
Szeretettel olvastam szép versedet.
Gratulálok! Rózsa