Ropog a hó…

Ropog a hó…

Ropog a hó,
Csizmád vásott,
Szemeddel csak
A végtelen mezőt látod.

Vakít a hó, szikrázó.
A Nap legyen sugárzó.
Bárgyú az akarat,
Vágyod a nyarat.

Vágyod a búzamezők tapintását.
A ropogósra kisült kenyér zamatát.
Illatosan gőzölgő belét,
A friss kenyér melegét.

Kényesen prüszköl egy macska,
A hidegben megfagy a praclija.
Fényes jégcsapok csüngenek,
Mintha elolvadni sosem szeretnének.

Merednek lefelé hegyesen,
S nekem van egy érzésem,
Szúrni ,bökni készülnek,
Talán épp a kezünkbe.

Milyen csodás ,ahogyan
A vízből jéggé dermednek.
De az igazat megmondjam?
Most már elég lehetne!

Waldinger Ágnes