Fohász


Fohász

Elvarázsolt éjszakákon
foszlik az álom, dereng.
A valóság erősebb,
mint az álommal telített vágy.
Pokoli veríték e fohász.
Meghasadt életek
holtvágányon, s a jövő.
Gyűrött, fáradt az idő.
Vonaglik fél-térden
a kopott remény.
A szeretet kegyelme
könnyekre lágyít,
de morzsákat osztogat.
Szénné égett szégyenpír
arcomon, ez nem álhír.
Sóhajtól sivár a szív.
E vad világ felett,
irgalom Istenem!
Adj békét és reményt
Karácsony éjjelén.

Tóth Jánosné

“Fohász” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Ica!Gyönyörű versedhez gratulálok!
    "E vad világ felett,
    irgalom Istenem!
    Adj békét és reményt
    Karácsony éjjelén."
    Áldott,békés,boldog,karácsonyt kívánok sok szeretettel:Margit

  2. Kedves Ica!
    Az utolsó két sor különösen megfogott.
    Szertettel gratulálok, Gabi

  3. [color=#006633]Kedves Ica!
    "Adj békét és reményt", valóban ránk fér…
    Elgondolkodtató, szép sorok. Tetszik a versed!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  4. Kedves Ica!
    Nagyon tetszik a versed, különösen a befejező sorok.
    Szeretettel: Rózsa

Szólj hozzá!