Ébredés
Álmaimnak tanyáját bekulcsoltam,
békességben őrlődjenek ott belül.
Amíg egy rozsdás lakatért kutattam,
pásztázó szemem a múltban elmerült.
Mély sodrású, széles vizeket láttam,
zúgó morajába képmásam vegyült,
térdre leomolva tűnődve vártam,
fölöttem egy gomolygó felhő derült.
Zuhanni kezdtem zöld, átható neszben,
folyások alsó fodrán ábránd magamat
ébredezni láttam, áttetsző testben –
valós volt talán vagy őrült gondolat.
Tüzes szeme fénye tétova lesben,
hínárkeze oltalmában a lakat.
Mosolyával átölelt, és képtelen
halk kacajjal súgta: csak álmodtalak.
senki alfonzina
Köszönöm Katinka! ne haragudj, hogy csak most jártam erre…, lassan ismét karácsony:)
Köszönöm, hogy hozzám szóltatok!:)
Áldott karácsonyt és örömteli ébredést az új évben! 😉
Kedves alfonzina! Szeretettel gratulálok álombéli versedhez, tetszett.
Boldog ünnepet, szeretettel: Ica
Nos, ez stílus nekem bejön, tudod. 😉 Jó! Köszi. Éva
[color=#006633]Kedves Alfonzina!
Lidérces álomból bizony kellemes az ébredés…
Nagyon hihetően, élményszerűen írtad meg.
Szép lett, nagyon!
Szeretettel
Ida[/color]
Kedves Alfonzina!! Gratulálok ..boldog ünnepeket..Lexirózsa
Tetszik, ahogyan megjeleníted az álom – valóság állapotát az ébredésben.
szeretettel, Etel