Nő vagy
Nő vagy, könnyen sírsz, kacagsz.
Szemedből
ilyenkor kicsordulnak az
érzéscsönd fényes gyöngyei.
Ezzel akaratlanul tőrbe ejtesz!
Zavarba
hozol, meghatódok és sajnállak.
Hallgatok. Önfeledt perceink
jutnak eszembe ilyenkor:
kacagás
semmiségeken, egy kósza
fagylaltos délután.
A töredékekből lassan
összeáll
a felismerhető csoda: mennyi
dolog más-nemként közös
bennünk s magunkat egymásért
szeretjük!
Kusza az ember, létünk szálai
elvarratlanok, Istenbe vesznek.
Dudás Sándor
"Kusza az ember, létünk szálai/elvarratlanok, Istenbe vesznek". Hát még ha nő a lelkem-adta. Akkor igazodjon el az emberfia. Ha ezt teszem, ha azt, hogy lesz jó? A Jóisten tudná azt megmondani. S ha erről vers születik? Az már tájékozott valamelyest. Én nemigen. Ferenc
Gratulálok szép felismerés..Lexirózsa