Éjszaka

Éjszaka

A Nap már készült anyja kebeléhez
még egyszer baljósan visszanézett
majd a holdnak kacsintott egyet
és csendesen a látóhatárról eltűnt.

Vörös fényt hagyott maga után
mintha lángba akarna borítani
mindent ami az útjába talál
míg újra ide hozzánk visszaér ,

A hold is lassan fogyni készül
bágyadtan járja a saját útját
egymás után kigyúlnak
az apró pici lámpácskák.

Démoni a csend áll a levegő
mindenki igyekszik terheit letenni
álommanók sorba útra kelnek
nesztelen szárnycsapásokkal

Repkednek a csipkefátylas éjben
az arasznyi emberkék,kicsi manók
Csak az ablak függönyei rezdülnek
jelzik láthatatlan jelenlétüket.

Kívül is elül az utca zaj honol a csend
tested pihenni vágyik kezd ernyedni
lelked mintha kilépne a testből
álomhajóba beülve kezd repdesni.

Csillagok közt utazol tovább
angyali énekkar éji zenéje
melengeti a kihűlt lelkedet
pára felhő jelzi jártodat.

Valahol a csendességbe
kakas kukorékol ébreszt
feltűnik újra a Nap is
indul a mókuskerék megint

Révész Jánosné

“Éjszaka” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igen az a bizonyos mókuskerék forog tovább, és nekünk töretlen lendülettel kell folytatnunk azt a küldetést amit
    születésünkkor ránk ruháztak.
    Köszönöm Kata, hogy olvastad a verset ,

Szólj hozzá!