Porszem
Árok partján szedegettek,
mint gesztenyét.
Rendbe szedték jellemem
furcsa,idegen szelek.
Futottam:
Ezer rejtett ösvény felé.
Én voltam az,
aki látta az ismeretlent.
Azzal Napnak fényétől fürösztve,
eső által áztatva:
Belemosódtam a jövőbe,
mint egy porszem a földbe.
Kisizsák;1991. Március 20.
Bakos Attila Péter
Köszönöm.Sajnos mi mindannyian csak porszemek vagyunk,
és belemosódunk a visszafordíthatatlan idő
forgásába.
De az által lehetünk nagyok,ha szeretünk,és
viszont szeretnek bennőnket.Jól estek soraitok.Üdvözletem
szeretettel és tisztelettel felétek.Bakos Attila Péter.
Az utolsó két sor nagyon jó!:) Éva
Gratulálok..Lexirózsa