Úton

Úton

Úton vagyunk, nincs megállás,
száguld az idő vonata.
Az esztendő fordulóján,
álljunk meg egy pillanatra!

Újév kezdet újat hozhat,
terhet letéve, szabadon,
merjünk álmodni egy jobbat,
ébredj szívünkben bizalom!

Meglátva azt a lajtorját,
mely eget – földet összeköt.
Hit lépcsője az indulás,
tovább lépni ad új erőt.

Bár homály fedi a jövőt,
oszlik a köd remény fényben.
Úton Isten a kísérőnk,
célirányban, kéz a kézben.

Schvalm Rózsa

(2013-01-03)

“Úton” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem és a kép.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    Milyen jó lenne ha tényleg mindenki megállna egy kicsit, ekgondolkodna és tisztán látná az ő lajtorjáját.

    Szeretettel gratulálok a versedhez!

    Gabi

  3. Kedves Ida!
    Nagyon köszönöm kedves szavaidat. Örülök, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  4. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    De nagyon szép ez a vers! Szóhoz sem jutok…
    Nagyon-nagyon tetszik!
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!