Szerelem
Két, magról nőtt facsemete
gyökerekkel ölelkezett
markolták a földet csendben,
két szerelmes engedelmes.
Volt lidérces szürke pára
őszi ködben összezárva.
Levetkőztek egymás előtt
szégyentelen tisztaságban.
Hosszú komor évek csak pillanat,
madársikolyban múló éjszaka.
Törzsükre a gomba rátapadt,
bőrük alatt féreg rág utat.
Lelketlen viharban nem bírták már
kénsárga csillagok függönyén át,
gyökerestül borultak az útra.
Az idő szétforgácsolja újra.
Tóth Jánosné
Kedves Clarisz! Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel láttalak: Ica
tetszik a vers. Örömmel olvastalak kedves iCA
Kedves Margitka.
Örülök a véleményednek, köszönöm.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Szép versedhez gratulálok!Nagyon aranyos!
Szeretettel:Margit
Mindenkinek örömmel válaszolok, aki megtisztel a vers olvasásával. Ezért neked is hálás vagyok kedves Ida. 😛
Szeretettel: Ica
Kedves Anni!
Köszönöm, hogy itt jártál, örültem annak, hogy tetszett.
Szeretettel: Ica
Örömmel láttalak nálam kedves Katalin. 🙂
Szeretettel: Ica
Kedves Rózsa!
Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésed.
Szeretettel: Ica
[color=#006633]Ötletes, és szép nagyon, kedves Ica!
Szeretettel
Ida[/color]
Kedves Ica!
Szemléletes, szép képekkel írod versedben a két fa sorsát, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Köszönöm kedves Rózsa, hogy olvastad, örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Ica
Kedves Ilonka!! szép megírása a két fa elmúlása…Gratulálok.Lexirózsa