Elbűvölő ez a téli csillogás

Elbűvölő ez a téli csillogás

Amerre szem ellát gyönyörű a táj,
zúzmarából fátylat szőtt a január.
Elbűvölő ez a téli csillogás,
ezüstös tüllruhát öltöttek a fák.

Távoli hegyek ködös halványkékje
rajzolódik a látóhatár szélen,
hol a hegyoldal fái tündökölnek,
távol ködéből átsejlőn, fehéren.

Kis falucska templom tornya tekint fel
némán, az égbolt szürke felhőire,
harang zúgása hívogatóan cseng,
a vasárnapi Istentiszteletre.

Templom kapuján a hívek betérnek,
jönnek fázósan, dermesztő hidegben.
Kellemes meleg fogadja idebent,
az igehallgatásra vágyó embert.

Felcsendül az ének Istent dicsérve,
a gyönyörű zene kíséretével.
Majd elhangzik Isten mai igéje,
a hallgatóság lelkének üdvére.

A lelkileg feltöltekezett hívek
búcsúznak, kezet fognak a Lelkésszel.
Távozóban még nézik gyönyörködve,
a zúzmarával hintett templomkertet.

Ahol az ezüstfenyő tűlevelén,
halványan csillan a januári fény,
lélekemelő, varázslatosan szép,
érezni lehet Isten jelenlétét.

Schvalm Rózsa

(2011-01-08)

“Elbűvölő ez a téli csillogás” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Köszönöm, hogy olvastad és tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Drága Zsuzsám!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem és a kép.
    Ölellek szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Katalinka!
    Köszönöm, hoigy olvastad versemet.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Lexirózsa!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Drága Rózsám!
    Fantasztikus az összhang, a kép és a versed között! Szeretettel gratulálok és ölellek: zsuzsa

  6. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Gyönyörű téli idillt festettél nekünk.
    "…zúzmarából fátylat szőtt a január…" – csodálatosak a képeid, meghitt a hangulat…
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!