A vízköpő

Vízcseppből fonja kötelét
Magához köt vagy megfojt
Keményre faragott kéj

Hány verset siratsz még el?
Nyakszirteden kopott illatok
Hullámzó tükörben remegnek

A szobrásznő minden titka
Arcát folyvást szembe köpö
Egyszer egy madár megitta

Egy fehér galamb az éjben
A sötétben ő is fekete madár
Bársony szárnyán félelem

A vízköpő ajkáról csobog
tovább az őszinte vágy
Amíg meg nem csókolod

Pecsuvácz Dávid