Hidd el Apám!

HIDD EL APÁM!

Egy csendes karácsonyi éjjelen,
átkarolja tested a félelem.
Fáradt szemed a fényeket nézi,
megnyugváshoz segítséget kéri.

Gyenge vagy már elfáradt a tested,
mindig csak a jó utat kerested.
Ki rászorult, nyújtottad a kezed,
jó ember vagy veled lesz istened.

Elfáradtál? …pihenj meg az úton.
Hosszú mi vár még az alagúton.
A pihenést tested megérdemli,
újult erővel tudj tovább menni.

Majd az isten megfogja a kezed,
hidd el Apám nem lesz mitől félned.

2012. dec.

Nagy Rozália

Zsámbék

“Hidd el Apám!” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Titanil!
    Nagyon szépen köszönöm ..
    sok szeretettel
    Rozálka

  2. Kedves Rozálka!
    Meghatóan olvastam szomorú szép emlékező versedet.
    Gratulálok!
    Sok szeretettel: Titanil

  3. Kedves Rózsa és kedves Ica!
    Szívből köszönöm, hogy olvastok!;)
    Szeretettel:Rozálka

  4. Kedves Rozálka!
    Versed megható, szép emlékezés. Gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Clarisz!
    Köszönöm kedves szavaidat…
    szeretettel
    Rozálka

  6. Drága Idám!!
    Én tudom, hogy IGEN…
    köszönöm kedves szavaidat.
    szeretettel
    Rozálka

  7. Drága Zsuzsikám!
    Öröm számomra minden szavad…köszönöm..
    szeretettel
    Rozálka

  8. vELED UTAZTAM ÉN IS AZ EMLÉKEZÉS ÚTJÁN. nEKEM MA 27 ÉVE HALT MEG A DRÁGA JÓ APÁM.A fájdalmadban osztozunk.
    Köszönöm:Clarisz

  9. [color=#006633]Szép emlékvers édesapádhoz, Rozálkám!
    Fájdalmasan szép… biztosan büszke rád odafönn!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  10. Drága Rozálkám!
    Elragadott versed, s vele a saját emlékeim is. Köszönöm, hogy megosztottad velünk, e fájó szavakat! szeretettel: Zsuzsa

Szólj hozzá!