Áprily Lajosra emlékezve

Megosztás Nyomtatás 959 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Áprily Lajosra emlékezve
(125. évfordulóján)

Szava halkan és dallamosan cseng,
a nosztalgia fájdalmas hangján,
az enyedi sokszínű táj felett,
s állva szilárdan Erdély talaján.

„A sík mezőkön, fényes fátylon át”
költői lelke emléktükrében,
kitárul egy csodálatos világ,
sugárzóan, festői szépségben.

Értette Ő, a madarak szavát,
bánatos, őszi búcsúénekét,
a völgyek és erdők sugallatát,
patak partjának hercegi csendjét.

Anyja iránt érzett mély szeretet,
elkíséri teljes életében.
Feledhetetlen virágoskertje,
soha el nem halványul szívében.

Költészete gyönyörű álmodás,
„morajos-sziklaország”, örök vágy.
Hazai emlékképek, látomás,
benne él: „szívó-Delej” bárhol jár.

Schvalm Rózsa

(2012-08-10)

“Áprily Lajosra emlékezve” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Drága Rózsám!
    Gyönyörű, és méltó emlékezésedet szeretettel olvastam, szívből gratulálok: Zsuzsa

  2. Egyik kedvenc költőm .Szépen átvezetett a versed az életén újra. Köszönöm:Clarisz

  3. Kedves Rózsa!
    Nálad mindig nyugalom marasztal.:)
    Valahogy…árad a tisztaság és a
    béke, ha írni kezdesz. Jó volt itt.
    Éva

  7. Kedves Ida!
    Örülök kedves szavaidnak, köszönöm.
    Szeretettel: Rózsa

  9. Kedves Lexirózsa!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  10. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Szép megemlékezés a költőről, akit már gyermekként magam is nagyon megszerettem. Soraid szép csengése egy kicsit visszahozza őt!
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!