Egy csillag…


EGY CSILLAG…

A király lány szíve tán utolsót dobban?
Már csak mélyen fél álomban.
Itt,
a valóság talaján lépeget,
homályos szemmel még nézeget.
Rádöbbent,
hogy ez a valóság,
igazi rémes.emberi gyarlóság.
A mában élsz most,
s itt nincsen reményed.
De egy csillag ragyog még!
..ez összes fényed.
A múltban jobb volt.
Ott minden rólad szólt!
Ott Te voltál a gyermek,
ott véled volt Istened.
Már lassan egyedül maradsz,
e nehéz úton egyedül haladsz.
A boldogság-útja nincsen kikövezve,
de talán még oda sincs szögezve!

2012. 12.

Nagy Rozália

Zsámbék.

“Egy csillag…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Rozálka!
    Nagyon valósághű verset írtál, egyre több hozzátartozónk, barátaink, ismerőseink hagynak itt bennünket…
    Gratulálok!
    Szeretettel: Titanil

  2. Kedves Rozálka!
    Jó a meglátásod!Így igaz!
    "Már lassan egyedül maradsz,
    e nehéz úton egyedül haladsz.
    A boldogság-útja nincsen kikövezve,
    de talán még oda sincs szögezve!"
    Szeretettel:Margit

  3. Angyalkám-Rozálkám!! nagyon édes okos kis versed..gratulálok.Lexirózsa

Szólj hozzá!