Hív és vár

Hív és vár

Isten lefelé, magasból a mélybe tekint,
átszakítva az ég boltozatát, néz le ránk.
Árasztja önmagát, Szeretet Fénysugarát,
értünk pokolra száll határtalan mélyekig.

S az ember – ó az ember ezt meg nem értheti:
Drága kincsét, egyetlen gyermekét küldi el,
Aki a világot bűneiből menti meg.
Nem fél haláltól, szeret utolsó vércseppig,

és szeret azon túl is, a feltámadásban.
Magához vonzani és felemelni akar,
jelenben is szól hozzánk az Ige hangjában.

Hitet ébreszt, hív és vár, kövessük csillagát!
Ő az Út és Igazság, Ő az Örök Élet,
megnyitja előttünk a mennyeknek országát.

Schvalm Rózsa

(2012-12-29)

“Hív és vár” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Szívből köszönöm kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Lexirózsa!
    Köszönöm kedves hozzászólásodat.
    Szeretettel: Rózsa

  3. Drága Rózsa!! Isten mint" történelem" kicsit fájt. De ki hogyan látja a maga életét és Isten hatalmát. Katalinka Te így érzed!!!De igen is történ azóta rengeteg minden. De neked nem én fogom elmondani-emlékeztetni eszedbe juttatni az év tizedek-ezredek dolgait. S lám bennünk még most is él Isten szeretete.Neked magadnak kell őt megtalálnod magadba.Lexirózsa

  4. Kedves Ida!
    Köszönöm kedves, értő véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Katalin !
    Köszönöm, hogy tetszik a versem. Szívemből írtam.
    Szívedd joga a saját véleményed. Isten nem szorul az én védelmemre. Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Clarisz!
    Köszönöm, hogy értő szívvel olvastad versemet.
    Szeretettel: Rózsa

  7. [color=#006633]Mély mondanivalóval bíró sorok, kedves Rózsa.
    A hit szava!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  8. Gyönyörű vers . Ember figyelj e sorokra. Szeretet utolsó vérig. Isten nem megfélemlíteni akar, csak figyelmeztetni. Nem elég akarni jó lenni, tenni is kell ezért. Köszönöm:Clarisz

Szólj hozzá!