Virrad

Virrad

Lassan szobámba szökik,
a reggeli fény.

Virrad.
Te velem ébredsz,
s velem álmodtál.
Elnézlek téged csendesen.

Virrad.
A nyár végi csend,
benézett ablakomon.
Leheletének páráját törlöm onnan egyre.

Virrad.
Az új nap leszüreteli,
az éjszakának csillagjait.
Felmászott az élet fáinak csúcsára.

Virrad.
S Ő néki akarata,
egyre nagyobbá válik.
Dicsőségben ragyogja be életünk…

Virrad:
Újra virrad…Örökkön.

Kisizsák; 1996. Augusztus 9.

Bakos Attila Péter

“Virrad” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!