Játszom még….

Játszom még….

Látod? A perc tovafut, tovalibben!
Végtelen fénye a csillagnak kihuny.
Életem lapjait pödri a szellő,
az elmúlttal megfogy, de a holnappal megnő!

Végtelen űrben csak botor gondolat
vagyok, ki hiszi, hogy játssza az időt!
Sárgul a lap, fennakad száraz ágon,
friss fehérségét nézd, hiába várom.

De játszom még, hogy itt ugyan a Hold,
de valahol, máshol a Nap ragyog!
Hogy az Univerzum forog köröttem
s nincsenek fénytelen bolygók mögöttem.

Játszom még, hogy megáll az idő
és visszafordulva elém szalad!
Írhatok még pár lapot a könyvbe
s nem áztatja szét csillagok könnye.

Játszom még, hogy ha majd becsukom,
telve lesz utolsó lapja is!
Benne lesz minden, mi benne lehetett
s mit eszem kihagyott, a betű nem feledett.

Játszom még, hogy jó ez a könyv,
hogy érdemes volt írni lapjait!
Aztán félve polcra teszem, porosodni.
Tán lesz, ki ebből akar majd okosodni!

Cs. Nagy László