Hóvirág dala – 2.
Látod-e ember, hogy örültél nekem!
Tavasz hírnökét köszöntöttél!
Elöntötte szívedet meleg és a fény.
Bátornak mondtál, kicsi úttörőnek…
pedig csak dolgom teszem, ahogy jön.
Tegnap a fagyban meghajlott a száram,
fejecském a kemény göröngyre simult… s te sirattál majdnem.
Eddig tart benned a remény?
Nézd, ma hová tartok!
Fejem a hó felett messzire tekint!
Nem roppan a testem, levelem simulva,
magamban dalolva…véletlen sosincs.
Fagynak is van dolga, nekem is ővele:
talán hogy meglássad, mekkora a kincs!
Hinni. Hogy jól van, bent a fájdalomban.
Ott is.
Csak engedd, hogy emeljen, Aki ránk tekint.
S a hó felett találkozunk: megint.
Cseh Ildikó – Peonia
Kedves Margit! Köszönöm! Már csilingel! Kinyíltak! Szeretettel! Peo
Kedves Katalin! Örülök, hogy nálam jártál és adhattam a verssel! Szeretettel! peo
Kedves Peonia!
Tetszett a versed!
Szépen elbeszélgettél a hóvirággal!
Jó lenne,ha hangosan csilingelne és jönne a tavasz!
Szeretettel:Margit
Köszönöm Égkék! Ma már szépen csilingelnek! Szeretettel! peo
Gratulálok szeretettel..Lexirózsa
Kedves Rozálka! Vajon tudja-e a virág…ugyanaz a hagyma élete ő. Vajon tudom-e én…hanyadszor hajtok ki a hagymámból? 🙂 Szeretettel! peo
Kedves Lexirózsa! Mára kinyíltak! Továbbléptek az életükben. Peo
Kedves Ildikó!
..hát igen a virágnak is van egy élete…mint az embernek..de ő újrakezdheti;)..
szeretettel
Rozálka
Kedves Peonia!! ezt is elolvastam..ez is az élet egy darabja…Lexirózsa