Jégcsap.
Megcsillanó hegyes tőrök,
öreg eresz függönyrojtja,
feketével telepöttyölt,
roggyant tető olvadt hója.
Napsütötte csöpögése
kapaszkodik vékony szálra,
Hold fényétől kapott jussa
világít az éjszakába.
Barócsi Péter
“Jégcsap.” bejegyzéshez 5 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Morgen!
Amilyen rövid, olyan szép ez a vers. Egyszerű, mégis költői sorok, csodás kifejezések. Nekem nagyon tetszik.
Üdv: Edwin.
Szerintem ritmusos, pörög; kapsz egy piros pontot.:)
Jó hasonlatok!
Gratulálok: Ica
Kedves Péter!
Egyszerűen rövidke versed tetszett nekem…;)
szeretettel:Rozálka
Igaz-való-jó…Lexirózsa