Guberáló
Pirkad, susog a vak sötét,
álomfaló árny az utca kövén.
Guberáló jön, minden reggel,
a kuka gyomrában kutat.
Kinek gyűjt annyi lomot, kenyeret,
kutyának vagy magának?
Ott legbelül rázza az undor.
Liheg a hit benne, mint egy buldog,
s megóvja az eleven haláltól.
Nehéz terhet cipel,
nem fáj már semmi sem.
Hazatolja a biciklit csendesen.
Tóth Jánosné
Kedves László!
Ennek a versnek több változata van. Itt az egyik sz.szólás alatt is.:)
A lényeg viszont ugyanaz.
Köszönöm, hogy olvastál.:)
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ilona!
Gyönyörűen fogalmaztál, szívbemarkoló.
őszinte tisztelettel
Szabó László István
Kedves Gabi!
Köszönöm soraidat.
Szeretettel láttalak versemnél: Ica
Kedves Icuskám!! Szeretettel olvasok minden írásod..Lexirózsa
Kedves Ica!
Még mindig ráz a hideg. Döbbenetes, valóságos…
Nagyon, nagyon…
Szeretettel gratulálok, Gabi
Kedves Lexikém!
Olyan nehéz elmenni mellette szó nélkül.
Köszöntelek szeretettel: Ica
Kedves Éva!
Köszönöm a h. szólásod. Mindig örülök, ha meglátogatod az írásom: Ica
Édes Icuskám!! Én sajnos minden nap találkozom ezzel a jelenséggel . Lexirózsa
Kedves Ica! 🙂
Olvastam mindkettőt. Szomorú szelet ez a világból.
De ez a világ már csak ilyen. S a szeletek mégis életképes egységet alkotnak. Többnyire. Éva
Köszönöm kedves Péter.
Örültem, hogy meglátogattál.
Mielőtt elküldtem, első felindulásomban írtam ezt a verset. Ezt nem szabadna, dédelgetve formálni kellene.
Ma reggel átírtam, úgy érzem így jobb.
Guberáló
Pirkad, susog a vak sötét,
álomfaló árny az utca kövén.
Az idő gazdátlanul kereng.
Guberáló jön, minden reggel,
a kuka gyomrában kutat
gyűjti a lomot, kenyeret,
Micsoda istenverte juss,
mi a kutyának és neki jut.
Ott legbelül rázza az undor.
Liheg a hit benne, mint egy buldog,
s megóvja az eleven haláltól.
Nehéz terhet cipel,
nem fáj már semmi sem.
Hazatolja a biciklit csendesen.
Üdvözöllek: Ica
Drága Rózsa!
Köszönöm, szavaid. Jólesik!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szomorú látványt jelenítesz meg szép versedben, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Kedves Ida! Köszönöm a figyelmed a verseim iránt.
Szeretettel ölellek: Ica
[color=#006633]Nagyon szomorú sorsképet ábrázoltál, nagyon szépen, kedves Ica.
Szeretettel
Ida[/color]
Köszönöm Kedves Katalin a megértő szavaidat. Nap mint nap látom a kukázókat, akik a biciklijükre pakolják szótlanul, a nekik talán kincset érő dolgokat Szomorú sorsok, egyre több.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Margitka!
Nem lehet szó nélkül elmenni, ilyen nehéz sorsok mellett.
Örülök, hogy olvastál.
Szeretettel: Ica
Kedves LexiRózsa!
Köszönöm a látogatásod és, hogy együttérzéssel vagy a valóélet szörnyűségeivel.
Szeretettel: Ica
Kedves Tibor!
Köszönöm, hogy olvastad a versem, örülök a véleményednek. Jólesik az érdeklődésed.
Szeretettel üdvözöllek, csak neked: Ili 😛
Kedves Ilike!
Nem könnyű a "Guberáló" élete.
"a kuka gyomrában kutat.
Kinek gyűjt annyi lomot, kenyeret,
kutyának vagy magának?"
Csak élni akar–bármilyen áron.Az ember szíve elszorul,ha látja.Ők akkor sem panaszkodnak.
Szeretettel:Margit
Kedves Ilike!! Sajnos ez a való élet…jól megfogtad gratulálok..Lexirózsa