Ne sírj


Ne sírj
/Krisztina lányomnak/

Ha elveszítesz, tudd, hogy nem örökre.
Ha bánat éget, ott leszek mögötted.
Ne sírj, én nem hagylak el s ott leszek
sírok az esővel, ha elered.

Szellő is leszek, ami simogat.
Mosoly, ami hűsíti ajkadon
a kitörni készülő fájdalom,
és az elmúlás minden kínjait.

Fénnyel áztatott földben ott leszek.
Bánatodra, ha részvét nem felel,
fontold csak a látszatot csendesen.
Én tudom, jég szikrázik szemedben.

Rakoncátlan fürtjeid
arcodból simítom ki.
Letörlöm fullasztó meleg
izzasztó, sós, cseppjeit.

Árva kései lepke
a fény körül – én leszek –
feledés fátyolinge,
válladon szétterítem.

Tóth Jánosné

“Ne sírj” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Versedből a szeretteid iránti kedves féltés érződik!
    "Rakoncátlan fürtjeid
    arcodból simítom ki.
    Letörlöm fullasztó meleg
    izzasztó, sós, cseppjeit."Nagyon szép!
    Szeretettel:Margit

  2. [color=#006633]Óvó, féltő, vigasztaló, cirógató a versed, és megható is, kedves Ica.
    Nagyon-nagyon szép!!!
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!