Februári tél

Februári tél

Hófehérbe öltöztek a kékhegyek,
tornyosulnak sötétszürke fellegek.
Hullatnak sűrűn ezüstös pelyheket,
földre terítve süppedő szőnyeget.

Szemem végtelen hómezőkre téved,
lelket érintő a látvány szépsége.
Mintha nem is földi, égi varázslat
volna, káprázatos mesevilága.

Az éterben hárfa húrján szél zenél,
dúdolva szárnyal a pillanat csendjén.
Kivillantja mosolyát a napsugár,
hótakarón szerteszórja aranyát.

Ezüstliliom s nyíló tearózsa,
ablakomon most jégszirmait bontja.
Rávillanó fényben szivárvány-színek,
s csillagok gyúlnak az ablaküvegen.

Schvalm Rózsa

(2013-02-13)

“Februári tél” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Nagyon szép téli verset írtál!
    "Szemem végtelen hómezőkre téved,
    lelket érintő a látvány szépsége.
    Mintha nem is földi, égi varázslat
    volna, káprázatos mesevilága."
    Hiába szép a tél,én a tavaszt várom már!
    Szeretettel:Margit

  2. Jól éreztem magam Nálad, bár nincs kedvemre ez a sok hó-ság, amiről írsz.;) Elnézném én, ha közben megmaradhatna húsz fokon a hőmérséklet.:)

  3. Kedves Ica!
    Szívből köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Zsike!
    Nagyon örülök, hogy tetszenek téli képeim.
    Szeretettel: Rózsa 😛

  5. Kedves Lexirózsám!
    Köszönöm kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Lexirózsám!
    Köszönöm kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa

Szólj hozzá!