Oly sok évig

Oly sok évig

Oly sok évig homályon át,
nem látta szemem a csodát.
Gondtekervényekkel átszőtt,
semmiben gomolygó idő.

Mely gúzsba kötött, körbefont,
bénította gondolatom.
Mint ereszkedő sűrű köd,
felhőbe vonta a jövőm.

Nem engedett szorítása,
felszállt lelkem sóhajtása.
Fohászom meghallgattatott,
szívem rablánca lehullott.

Mint a madár, oly szabadon,
szárnyal ma már gondolatom.
Minden napom egy új csoda,
az ég ajándék mosolya.

Schvalm Rózsa

(2013-02-02)

“Oly sok évig” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Jó volt olvasni gyönyörű soraidat.
    Szeretettel: Jártó Róza

  2. Kedves Rózsa!

    Nagyon örülök, hogy végre szabadnak érezheted Magad, mert lehulltak rabláncaid. Az ember egy életen át sok minden miatt érezheti, hogy nincs elég szabadsága, s örül, ha megoldódnak a problémák!
    Én is nagyon örülök, hogy az ég megajándékozott!

    Szeretettel: Zsuzsa
    🙂

  3. A remény és a megvilágosodás/megkönnyebbülés sorait értelmeztem ki versedből. Tetszett. Éva

  4. Kedves Ida!
    Nagyon köszönöm, hogy elgondolkodtat és tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Lexirózsa!
    Véleményedet szívből köszönöm.
    Szeretettel: Rózsa

  6. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Nagyon szép gondolatsor.
    Érdemes elgondolkodni rajta.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  7. Kedves Veronika!
    Köszönöm, hogy örömmel olvastál.
    Szeretettel: Rózsa

  8. Kedves Rózsa!
    A versed utolsó versszaka tetszik legjobban!
    "Mint a madár, oly szabadon,
    szárnyal ma már gondolatom.
    Minden napom egy új csoda,
    az ég ajándék mosolya."
    Szeretettel:Margit

Szólj hozzá!