Araszolva a térben
El voltam eresztve,
hamvas időben
ködbe veszve,
idegen napokon
araszolva a térben,
léptem össze-vissza
nyomokon,
s nem tudom,
hová értem.
Urbán-Szabó Béla
“Araszolva a térben” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Béla!
Vannak ilyen időszakok életünkben…Versed nagyon szépen tükrözi ezt a lelkiállapotot.
Gratulálok, Judit
Kedves Béla!
Így vagyunk ezzel legtöbben! Néha mások nyomában járunk, vagy nyomába próbálunk lépni, de van úgy, hogy mi magunk lépünk új utakra, melyet mások próbálnak követni. Sokszor nem látjuk értelmét ténykedésünknek, s ez nem mindig a mi hibánk!
Versedet szívesen olvastam!
Szeretettel: Zsuzsa
🙂
Néha senki nem tudja hová ér…Lexirózsa