Fenyő

Fenyő

Az erdőben sok fenyő várja,
hogy idén neki is legyen új ruhája!
A hó súlya alatt az ágak földig érnek,
válogatunk, s mi is viszünk egyet.

Gyönyörű szép nagy fa,
a tükör előtt áll: elpirulva.
Az összes ruháját kikészítettük,
és hozzá az ékszereket is elő vettük.

Felkerül rá a sok dísz, szaloncukor,
s a végén áthálózva, a villogó égősor.
Fújunk rá egy kis műhavat, gyönyörű szép lett!
Tetszik magának: most a tükörbe nézhet!

A csomagok szépen becsomagolva,
a fa alá vannak pakolva.
Majd ha megjön a Jézuska!
Kibonthatjuk őket sorba.

Közben már a hallé illatát érzem,
nemsokára kész lesz, már régen feltettem.
A lányommal megterítünk,
szép karácsonyi abroszt teszünk.

Már jönnek a keresztgyerekek!
Együtt ünnepeljük ezt a csodás ünnepet.
Ebédelünk, és már futnak,
nehogy valamiről lemaradjanak.

Csillagszóró fénye villan,
minden gondunk úgy elillan!
Nézem mosolygós vidám arcukat,
s szemükben felcsillanó kíváncsiságukat.

Minden csomagot feltépnek,
az ajándékoknak, nagyon örülnek,
nagy a lárma, zsivaj,
s most felcsendül, egy szép karácsonyi dal.

A sütikért oda-oda szaladnak,
jó nagy falatokat bekapnak,
s már futnak is vissza,
mindenkit vár a játéka.

Még egy- két órát jól elvagyunk,
nevetgélünk, játszadozunk,
de indulniuk kell haza,
mindent pakolnak a szatyorba.

Mindenki elment, csendes lett a ház.
Bódultan érzem a gyertya illatát,
elfáradtam, de csodás volt ez a nap.
Hisz a gyertya illata, és a szeretet, itt maradt.