Csillagvágyak hajnallatig

CSILLAGVÁGYAK HAJNALLATIG

Nyereg alá kerülsz!
Villám-kéjem beűz
emlők tavaszába –
szirmok havazása!
Kanca-nyihos hangod:
holdam; – meglovaglom…
Csillagok nyilaznak,
szitok rántja ajkam;
fejem kopaszítva;
parázs értem szítva;
álmot fogan benned:
Édes, adjál ennem!
Ágyék lábvillája,
tűzköd vacsorának!
– s hullok nyugalomba
zablás tenyeredben;
– Kötöny eltemetve…
Nézz ki, épp hajnallott!
– s újra én lovaglok;
kantár után kapkodsz,
méned megiramlott…
Lovam legelője –
ott, a hegytetőn, fenn…
Tiszta levegőben –
szemed tóvizében –
ismét talpra állok…
Horkantok a Napra,
szívünk felmutatva.

Vasi Ferenc Zoltán

“Csillagvágyak hajnallatig” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Talán egy betűhiba: kötöny helyett közöny volna? 🙂
    Az elsőnek nem lelem értelmét.
    Bár, jó lovas vagy ilyesmi, de nagyon elfeledett szó.
    Amúgy…nekem kedvemre való volt. Éva

Szólj hozzá!