Ahol a kincsed, ott van a szíved

Hajdanán azt hittem, mindent elvehetnek
Tőlem, egyedül a tudás az enyém, később
Rájöttem, csak a gondolkodás a magamé.
Az ember gyűjtögető példány, pénzt, ruhát,
Eszközöket, szemetet, mindent felhalmoz,
S oly vehemensen ragaszkodik hozzájuk,
Hogy lelkét is odaleheli rájuk. Ha hited van,
S erőd a változásra, mindened megvan,
Hiába érzed szükségét a luxusnak, elegendő
Szellemi javadalmakkal bármit megtehetsz.
Mert ahol a kincsed, ott van a szíved, s
Ember, te hol tartod a szívedet, ékszerek,
Órák, és aranyak között? Pásztázza a tekintet
A csillogást, de a valódi megismerés mindig
A mélyben kezdődik. Ha csendben tudsz
Maradni, s megtalálod benned belső békédet,
Akkor ne aggódj, helyén van a szíved.
Mert a bölcsnek áll csak a szerencse, ki
Mindent elfogad, s használ csupán, nem
Ragaszkodik semmihez, megérti az embereket,
S tanítja őket a csendre. Még a lehetetlen is
Elérhető, ha nagyon akarja az ember, de
A tudás tengere végtelen, nincs olyan, hogy
Mindent tudjon valaki, s a bölcsesség
Semmi több, mint megkülönböztetni
Jót a rossztól. Ha az egó gyeplét fogod
Szorosan, s nem engeded el, ha jön
A csábítás, megmaradsz az igazság
Mellett, a kincsed szíved lesz.
A gazdag ember meghalt egyszer,
Mert mindenkire ez vár, s őszintén
Kimondva az igazságot: „Ahol a kincsed,
Ott van a szíved”, kincses ládikájában
Dobogott a szíve, hiszen csak a pénznek élt
Egész életében. S megérte–e kapzsinak lenni,
Ha lelke a pokolra jutott? Ez túl egyszerű,
Mégsem gondolnak emberek erre, de ha
Majd eljön az utolsó órád, ne feledd, ahol
A kincsed, ott van a szíved, pokolban, vagy a mennyben.

Székesfehérvár, 2013. január 29.

Elbert Anita