Szeretlek élet…

Összes megtekintés: 1,352 

Szeretlek élet…

…minden buta sóhaj,
kérgesre jajdult tenyerem,
rogyadozó térdem dacára.
Akkor is szerettelek mikor
álom szakadt foszlányokra
szívverésem fakó ritmusára.
Azt hittem elvesztem de fény
kúszott felém minden félhomályból,
muzsikát hallottam mikor
illatot loptam hervadó virágtól.
Szemekből élet intett felém,
szavak hol korholtak hol karoltak,
mégis nevetést üzentek csillagok,
hajamba ébredést,
friss életvágyat fontatok
ti földön járó angyalok
kiket szülőnek, gyermeknek,
barátnak hív az ember.
Akik nélkül nincs jövő, mit sem ér
a tegnap s nem lenne ékszer
lelkemben a ma.
Zengjen hát fényorgona, simítsa
arcotokra rügy-vidító szellő
mindegyik szerelmetes szavamat,
szív-dallam fényezze életre
nyíló lélek-ablakaitokat.

Szála Gabriella

2013. február 20.

“Szeretlek élet…” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!

    Gyönyörű a versed, így kellene lenni mindenhol, hogy meglegyen hozzá minden "kellék". Akkor van a baj, ha nincs, akik viszonozzák a szeretetet! Legalább is közelről nincs.

    Szeretettel: Viola

  2. Drága Gabikám!
    Hát zendüljön az a "fényorgona" gyönyörű versedért, lélekhangjaidért! Gyönyörű!!! Szeretettel időztem Nálad, lelkem-melegitve.
    Szeretettel: Zsuzsa

  3. Igen. Végül is… az a sava-borsa az életünknek, amivel megtöltjük.:) A családunk, szeretteink. Ha ez a rész nagyjából rendben van, akkor nem állunk hadilábon az Élettel.:) Jó gondolatok. Éva

  4. Kedves Gabikám !
    Az Énekek éneke zenei üzenete versed. Ettől nagyon kellemesek a percek. Lágy dallamosság, az igazi tiszta érzelmek terjednek szét benne.
    Szeretettel gratulálok, Zsófi

  5. Kedves Gabi!
    Örömmel olvastam szép versedet. Bizony család és barátok szeretete nélkül mit érne az életünk? Gratulálok!
    Sok szeretettel: Titanil

Szólj hozzá!