Februárban

Februárban

Februárban tavaszt várunk!
Zimankós hóesést látunk!
A virágok kinyílóban,
A rügyek is pattanóban.

Játszadozik az öreg Tél,
Hol búskomor, hol táncra kél,
Aztán prüszköl, hóval temet,
Dermeszti, ki benne rekedt.

Kisüt a Nap, felvidulunk,
Rossz időtől, elbúcsúzunk,
Hóvirágok felocsúdnak,
Napsugárban, mosolyognak.

Bújócskázik Tél évszaka,
Pedig magát, kitombolta!
Elmehetne, jaj, de várjuk!
Kis időnket, még rászánjuk.

Jött az éjjel, ismét fagyott,
Ami kinyílt, földre rogyott,
Hóvirágok, elterülve,
Várakoznak, kikeletre.

Legyen még egy kis türelmünk,
Ha tréfálkozik is velünk,
Végnapjait, éli a tél,
Illatos tavaszt hoz a szél.

Budapest, 2013. február 22.

Farkas Viola

“Februárban” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Viola!

    Milyen igazad van. Akár, hogy erőlködik a tél, bizony át kell adnia a helyét a kikeletnek, a tavasznak.
    Jó volt olvasni szép soraidat.

    Szeretettel: Jártó Róza

  2. Kedves Ida és Zsike!
    Köszönöm szépen, hogy itt jártatok.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  3. [color=#006633]Kedves Viola!
    Nagyon kedves, szép és bölcs ez a vers, nem türelmetlen, sőt, türelemre int… Nekem nagyon tetszik!
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!