Eső

Megosztás Nyomtatás 1580 megtekintés 20 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:


Eső

Ázott házfalakat tapogat
a fázón didergő levegő.
A városon csorog az eső.
Cseppekből fűzött fátyolruhája
szürke színekkel egyre csak suhog,
tócsák locsognak a porban.
Csak állok tépetten, ázva, sután ,
milyen borongós ez a délután.
Vészharangot kongat
kéjesen fészkelődve a nap,
szétszéledő felhők közt perzsel lyukat.
Édes illatot hoz ez a pillanat.

Tóth Jánosné

“Eső” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  2. Jó volt olvasnom, eme képies remekedet. Nagyon ott éreztem magam én is.
    Tetszik, jó, hogy olvashattalak és szeretettel csak gratulálni tudok.
    Üdv/Feri

  4. Kedves Ica, nagyon tetszik nekem ez a versed! Tényleg olyan mintha magam előtt láttam volna olvasás közben az eső áztatta várost! 🙂
    Gratulálok!
    Szeretettel:
    Kata

  8. Kedvesen jeleníted meg a felhők közül kibújó napsugarat.
    Gratulálok!

  10. Kedves Ica!
    Hasonlataid nagyon találóak és szépek. Gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa

  14. [color=#006633]Nagyon elkaptad a pillanatot, kedves Ica. Kifejező, szép sorok…

    A "Rossz álom" című versed is ilyen kifejező, elolvastam néhányszor, s értem is, mert olvasom a "Visszaemlékezéseim" című prózádat. Remek az a vers!
    (Bocs. hogy ide írtam, ott nem szoktam hsz. írni, de muszáj volt megjegyeznem.)
    Szeretettel
    Ida[/color]

  15. Már tegnap is akartam mondani, hogy mennyire itt marasztaltak a szavaid, csak épp akkor fagyott le a gépem. De most mondom!…:)

Szólj hozzá!