Köd

Köd

Beszürkült hétköznapok
kóbor kutyái ugatnak.
Száguld a december,
jeges hullám a tó felett.
Partján ma még ártatlan
vízfodrot ringat a szél.
Beköti szemen a pára.
Csönd zihál, a hó szitál,
faggyal birkózik a föld.
Sápadt nap vigyázza
a fehér csillogást.
Egyre vastagabb a köd.

“Köd” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Ica!

    Visszatértem, mert adós maradtam pár emberi szóval.
    Íme röviden, gratulálok a csillogó téli képhez: Janna

  2. Kedves Ilona!
    Gyönyörű a versed!
    Mint a film úgy pergett le előttem.
    Szeretettel olvastam, mert rövid és mégis sokat mond.
    Boldog Karácsonyt!
    Szeretettel:Kövesdi Teri

  3. Kedves Vali-!
    Köszönöm az elismerő soraidat.
    Egy kicsit kizökkentett a karácsonyi hangulatból, hogy szétnéztem a
    természetben. De hamarosan újra hatalmába kerít, talán jobb hangulatban.
    Áldott ünnepeket kívánok Neked és kedves családodnak.
    Szeretettel: Ica

  4. Drága Ilona!

    Ez a rövid kis vers olyan sok képi elemet visel,hogy szinte látni.
    Nagyon finoman ragadtál meg egy téli hangulatot.
    Míg valójában az idő "elfutását" is érzékelteted.
    ….hiszen ismét elmúlt egy év.
    Egy melankolikus "pillanat állandóságát" idézed.
    Szeretem az ilyen rövid….de sokat mondó verseket.
    Gratulálok!

    Szeretettel ölellek:Vali m.

  5. Kedves Ilonka!
    Nagyon szép verset írtál. Ha a lelkünk ragyog, a köd sem tudja eltakarni.
    Nagyon szép ünnepeket kívánok szeretettel: Erzsi

Szólj hozzá!