Ébredő

Álmos szemeit megdörzsölő
Hajnal, fények játéka
A horizonton. Ébredő
Természet lágy dala
Elandalítja a szemlélőt.
Új nap megint közönyösen
Tekint a létezőkre,
Felgöngyöli az ég és föld
Közötti ponyvát, az étert,
S dől a fény az oszlopok
Közötti résbe. Ez a dolgok
Nagy lélekvándorlása.
Egymásba forrnak a szavak,
Elengedi a hang a jelentést,
Ösztönösen csendbe lábad
A mindenség. Elsodorja az ár
A városfalat, nincs bástya,
S bár a gazda bekerítette házát,
Az ellenség ledönti póznáját.
A napok a halálba futnak, reszket
A tér, s a falevél, a csillagok
Odafentről súgnak, régi, nagy
Himnuszokat. Kinyújtózkodik
A lét a horizonton, ébred
A lélek, a csend, s a pillanat,
Álmát kiveri a hajnal szeméből
A vihar. S mily könnyekkel
Teli a csontos idő, pereg le
Róla fájdalom, így ébredek
Fel végre álmomból,
Innen a végtelenbe.

Székesfehérvár, 2013. február 2.

Elbert Anita