Búcsúdal
Tétlen vágy, dalok… Mind véget ér!
Új vizeken a lányka lantosa.
Feszítsd vitorlám, baráti szél!
Vissza hozzá, nem jövök soha!
Harag? Nem, nem. Más e tömény láng,
a legszentebb hitet hittel viszem!
Ő ellenállt – tett lázadóvá.
Életes vággyal csordultig szívem!
Induljunk! Tenger, ölelő karok…
Sziget-éden, talán a boldogság!
Egy kedves arc… Beleláthatom
Csókika édes, tűnő mosolyát.
Dudás Sándor
Olyan…fennkölt.:)
Az első versszak leginkább.
köszi a bejegyzést!
régi versek ezek, 1966-ban írődtak.
Csóka volt a csaj beceneve – Csókika a becenév továbbbecézve…:P
Csókika = csókja?
Jó szelet a hajózáshoz!
🙂
Itt jártam…Lexirózsa