Este
Neszező léptekkel jött az este,
álmos homályban úszott a táj,
terheit fáradtan szögre tette,
korgó gyomorral vacsorát várt.
Leült így mellém, átkarolt fázva,
mosolyszemében megannyi báj;
Ujjai hegyén a tűz szikrája
boldog perzselőn legényest járt.
Bőrömre lehelte derűs élccel
az ábrándporral átszőtt mesét;
Vágyunk, itatva csipetnyi félsszel,
terített asztalt bontott elénk.
Senki Alfonzina
Köszönöm a további kommenteket….. 🙂
Csak egy vélemény!!!
Nem lett volna szabad és méltó egy ilyen gyönyörű vers alatt bántani senkit sem, főleg úgy, hogy a megbántott lény egy igazi és érző lélek.
Bár ismeretlenül, de legalább őszintén ezt érzem.
Semmi bántó nem volt a szavaiban Évának!!!!!
Egyszerűen érteni kell Őt is, és ha ez nincs, az nem az Ő hibája.
Bocsánat az én kotyogásomért is, de Alfonzina szerintem ezt tökéletesen megérti.
Gyere vissza Éva, mert hiányzol!!!!!!!!!!!!
Bocsánat, hogy belekotyogok: sok van, mi csodálatos, de kevés faragatlanabbat láttam mostanában, mint Chet!
titus56