Búcsúzó

Búcsúzó

Testvérünk voltál, vér a vérből
igazán felfogni csak most tudom.
Váratlanul, csendben, örökre elmentél.
s bennem tompán nyüszít a fájdalom.
Miért is nem becsültük jobban,
azt, hogy mi egymásnak vagyunk?
Oly ritkán, legtöbbször futva találkoztunk,
most csak akkor jössz,ha rólad álmodunk.

Eger 2008. 10. 27.

Fleiszig Rózsa (F.R.)

“Búcsúzó” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Ebben a pár sorban benne van minden..a szeretet, a fájdalom a búcsú, az emlékezés..
    Nagyon szép búcsú !
    Szeretettel
    Rozálka

  2. Nagyon fáj…de csak akkor tudjuk mikor nincs már.
    Változtatni nem lehet,marad csak a szeretett….Szeretettel..Lexirózsa

Szólj hozzá!